Ige:

Máté 14:26-27 És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

Bevezetés:

Folytatjuk a Testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról szóló sorozatot. Ezen belül azt, amit J. Kr. önmagáról mondott. Most is, mint a múlt alkalommal olyan Igét olvastunk, amiben az Úr Jézus csak ennyit mondott: „én vagyok”. Ezt nem, vagy nem csak köznapi értelemben kell vennünk, hogy Ő létezik, hanem úgy, hogy Ő a VAGYOK Isten.

A most olvasott Igében is elsősorban ezt jelenti az „én vagyok”, bár nyilván azt is jelenti, hogy Ő az, aki a vízen jár. De szavainak a súlyát, hogy „bízzatok; én vagyok, ne féljetek”, az adja meg, hogy Ő a VAGYOK Isten. Nézzük meg: Mit jelent ez? Mi ennek az üzenete a mi számunkra?

1.) Olvassuk el az egész történetet! Mát 14,22-33.

(1) A tanítványok félelme érthető. Ilyet még nem láttak! Háborgó tengert már sokat láttak. De hogy valaki a tengeren járjon, csak úgy, hajó nélkül, ez félelmetes volt. Kísértetnek vélték és kiáltoztak.

Korábban is kerültek már viharba, de akkor velük volt az Úr. Aludt a hajóban, de felkelt, parancsolt a szélnek, és megszűnt a vihar. Most azonban úgy gondolták, az Úr nincs velük. Pedig velük volt, éppen Ő jött. Olv. Márk 6,48-50. Látta, amint vesződnek az evezéssel… Hozzájuk ment a tengeren járva… és megszólítá őket…

T.: Az Úr most is lát minket, bármiben vagyunk, és nehézségeinkben hozzánk jön. Csak mi sokszor nem ismerjük fel, de megszólít, és biztat. Sőt, ha hiszünk, mi is járhatunk a próbák hullámai felett, mint Péter.

(2) Ez a történet prófécia is. Éjszaka = E sötét világkorszak. Tenger = Népek.

Szél és vihar a tengeren = A népeket a „tanítás akármi szele” korbácsolja fel. Gonosz, okkult szellemek és tanításaik. Ezeknek a gyökere Isten- és Kr.- ellenesség. Szembefordulás Istennel és még a természeti törvényeivel is. A pénz uralma! Kificamított szexualitás, erkölcstelenség. Ezek miatt van háborúság, háború, terror, természeti és gazdasági katasztrófák. A hajó= a Gyülekezet. Éppen ebben a sötét, háborgó korszakban hívta el és építi az Úr. Az Úr Jézus nincs velünk testileg = felment a hegyre imádkozni = Az Atyánál van, és könyörög értünk. Róm 8,34: az Isten jobbján van, Aki esedezik is értünk. Figyel minket: Márk 6:48 És látá őket, amint vesződnek az evezéssel. A vihar egyre nagyobb a népek tengerén. Az éj 4. része = A Gyül. korszakának utolsó szakasza, amiben már benne vagyunk. Az Úr vissza fog jönni. J. Kr. jár a tengeren = Ő Úr a mostani sátáni háborgások, katasztrófák felett is. Övé minden hatalom. A tanítványok féltek. Kiáltoztak = Még nem ismerték fel. Sokszor mi sem ismerjük fel, hogy a mi Urunk jár a hullámok, a viharok felett. Félünk és kiáltozunk. De az a jó, ha Hozzá kiáltunk. Akkor Ő szól: megnyugtat: Bízzatok, én itt vagyok, ne féljetek! Bement hozzájuk, a hajóba = amikor az Úr visszajön a Gyülekezetért, az elragadtatáskor. Akkor az elragadottak számára már eláll a szél, megszűnik a vihar. De itt a földön még akkor kezdődik csak el igazán a nagy nyomorúság viharszele. Ján 6, 21: Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének = akiket az Úr elragad, azok rögtön célba érnek. Mindenkor az Úrral leszünk.

Akik itt maradnak, azok átmennek a nagy nyomorúságon, és annak a végén, mikor az Úr ismét megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel, a maradék akkor ér célba: Bemennek a királyságba. Aztán majd mindenki leborul előtte, és vallja, amit a tanítványok már akkor vallottak: Mát 14,33: Bizony Isten Fia vagy!

2.) Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Mit jelent ez?

Itt az Úr nem mond közelebbit, hogy kicsoda Ő. Nem mondja azt, amire végül is eljutottak a tanítványok, hogy Ő az Isten Fia. Csak ennyit mond: „Én vagyok”. Nem kellett bemutatkozni, hogy én vagyok az Isten Fia. Vagy én vagyok a jó pásztor, hiszen ismerték a hangját, már sokszor hallották. Ján 10,4-5: a juhok ismerik a pásztor hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól…

T1: A bárányoknak megnyugtató, ha hallják a pásztor hangját, Az Úr Jézus bárányainak is elég, ha hallják Őt, mert akkor Ő közel van. Zsolt 34:19-20 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket. Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr. Ha Ő közel van, nem kell félnünk. Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! = Itt vagyok, ne féljetek!

T2: Hogy van ez a gyakorlatban? Hogyan hallom meg a hangját? Nem hallucinálunk, hanem a nehéz helyzetben, a viharban, mikor félelmetesnek tűnő, megmagyarázhatatlan dolgot látunk, akkor imádkozunk. Ima közben vagy után pl., az Úr Szelleme eszünkbe juttat egy Igét, és tudjuk, hogy az a mi Urunk hangja. Pl. Ézs 43:1b-2 Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Nem azért váltott meg, nem azért fizetett értünk oly igen nagy árat, a saját vérét, hogy veszni hagyjon bennünket. Nemcsak megkeresett, meg is tart.  Az egyik éneksor: Ő, ki megvált, meg is tart majd, és vezet a fényében.

Vagy ha emberek részéről ér fenyegetés, imádkozunk, és az Úr megszólal a szívünkben: Zsolt 118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nekem ember? Dávid igen szorult helyzetben írta az 56. zsoltárt. Zsolt 56:1-5 mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog (= liheg) ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem! Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten]! Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nekem?

Isten előtt nagyon kedves volt Dávidnak ez a feltétel nélküli bizodalma. Az is kedves Neki, ha mi bízunk Benne, a lehetetlen, átláthatatlan és félelmetes helyzetekben is! Ezt a bizalmat várja tőlünk is az Úr. Ján 16:33 Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem (=legyőztem) a világot.

T3: Az Úr hangja megnyugtat. Azt mondja: Én vagyok, nem kísértet! Az „én vagyok” azt is jelenti, hogy itt vagyok, veled vagyok. Nem valahol a messzeségben. Zsolt 145:18-19 Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.

T4: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Ebből valami fontosat tanultak meg a tanítványok, amit nekünk is meg kell tanulnunk. Azért bízzunk, és ne féljünk, mert:

1.  Ő a VAGYOK Isten. Neki minden lehetséges. Ő tud járni nemcsak a háborgó tengeren, hanem az életünk viharai fölött is.

2. Az „én vagyok” ebben az esetben azt is jelenti, hogy azért bízhatunk, mert Ő a VAGYOK, Isten. Neki minden lehetséges, Övé minden hatalom mennyen és földön.

T5: Péter azt mondta: Mát 14,28: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. Van, aki Péter szavaiban rosszat lát. Azt, amit a Sátán mondott Jézusnak: „Ha Isten Fia vagy…” Én inkább bizalomnak látom. És így ennek üzenete van a számunkra: A. Ha az Úr jár az életünk viharos hullámain, akkor mi Vele mi is járhatunk, nem süllyedünk el. B. Ugyanakkor ez a hullámokon való járás Őhozzá visz közelebb: parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Így válik a javunkra a próba vihara. C. Az is tanulság, hogy az Úrra nézzünk közben, ne a nagy szelekre, ne a hullámokra, ne a bajokra.

T6: Az a vihar, amiről most szó van, már a második volt. Az elsőről Olv. Márk 4,37-41: 37-38.v.: Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt és mondának neki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? Úgy látszik, hogy a tanítványok akkor elsősorban a hajóban bíztak. Amikor már becsaptak a hullámok, és már-már megtelt, akkor érezték, hogy bajban vannak. Akkor szóltak az Úrnak. Mikor lecsendesítette a vihart, azt olvassuk:

Márk 4:41 megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki? Még nem ismerték, hogy kicsoda Ő. De a második viharnál megtanulták, hogy nem a hajóban kell bízni, mert az Úr a tengeren is tud járni, sőt még Péter is, ha hittel az Úrra néz. Megtanulták, hogy csak Benne bízzanak. És még valamit megtanultak. Már nem kérdezték, ki Ő, hanem Máté 14:33 A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! Hálásak lehetünk, hogy mi már most tudhatjuk, hogy Ő az Isten Fia, és leborulhatunk Előtte.

T7: Kr.-ban Isten van velünk, Aki Mózesnek így mutatkozott be: VAGYOK. Izrael Egyiptomban borzasztó, reménytelenül nehéz helyzetben volt akkor. DE Isten azt mondta: VAGYOK. Én vagyok = én élek, ígéretemet megtartom, és ez elég! Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! És kivezette őket a szolgaság házából.

Testvérek! Bármi is jön még az életünkben, bármennyire is tombol a vihar a népek tengerén, akármilyen démoni, ijesztő és hazug szelek fújnak, legyen nekünk elég az Úr Szava: Bízzatok; ÉN vagyok, én VAGYOK, ne féljetek!

Befejezés:

A világ gonoszságban vesztegel. Fohászkodik és nyög az egész teremtettség. Kérhetjük: jöjjön el a Te országod… De nekünk, hívőknek nem kell félnünk, mert: Kol 1:13 (Kr.) megszabadított minket a sötétség hatalmából… Megörvendeztet, megerősít az Úr szava: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Ámen